Czeizel Barbara

„Olyan ember volt, aki mindig értő figyelemmel, közvetlen emberi hozzáállással fordult a hátrányos helyzetű emberek, fogyatékos emberek és gyerekek irányába.”

„Zsuzsa nénit személyes és szakmai kötödésen keresztül is ismerhettem. Olyan ember volt, aki mindig értő figyelemmel, közvetlen emberi hozzáállással fordult a hátrányos helyzetű emberek, fogyatékos emberek és gyerekek irányába. Meghallgatta a problémákat, és segített megoldásokat keresni, bármikor felhívhattam, megértő és hozzáértő figyelme mindig jelen volt.”

„Zsuzsa nénit személyes és szakmai kötödésen keresztül is ismerhettem. Olyan ember volt, aki mindig értő figyelemmel, közvetlen emberi hozzáállással fordult a hátrányos helyzetű emberek, fogyatékos emberek és gyerekek irányába. Meghallgatta a problémákat, és segített megoldásokat keresni, bármikor felhívhattam, megértő és hozzáértő figyelme mindig jelen volt. „

Az 1990-es évek elején, a Korai Fejlesztő Központ és a KézenFogva Alapítvány szakmai munkája szorosan kapcsolódott. Mindkét szervezet úttörő munkát végzett a fogyatékos emberek, családok és gyermekek számára szükséges szolgáltatások életre hívásában. Zsuzsa néni és Árpi bácsi olyan emberek voltak, akiket e problémák mélyen érdekeltek, valóban tenni akartak azért, hogy megértsék a családok problémáit és helyzetét, illetve megoldásokat is találjanak rá.

A Göncz házaspár a kilencvenes évek elején minden olyan civil kezdeményezés mellé odaállt, ami a hátrányos helyzetű csoportokat érintette. A velük való kapcsolatot mindig jellemezet a derű, a nyugalom, az oldott, közvetlen hangulat.

A velük való találkozáskor a hangulat olyan volt, mint az álom, nagyon jó, nagy tudású és érzékeny emberek voltak mindketten. Az ember ilyen nagyszülőkre vágyik, ők mindenre mosolyogva, nyitottan reagáltak. Ennyire nyitott embereket ritkán találni a közéletben, mindenről lehetett velük beszélni.

Zsuzsa néni minden szegmensét értette a szakmának, ez volt az élete, sok közös metszete volt szakmai munkánknak. Nem tudok nála nyitottabb embert, aki ilyen státuszban dolgozott.

A legnagyobb szakmai eredmény, melyet közösen a Korai Fejlesztő Központ, a Kézenfogva Alapítvány és Bliss Alapítvány elért a fejlesztő iskolai törvény volt. A megvalósítás során Zsuzsa néni soha nem élt vissza szerepével, odaadóan támogatta a folyamatot, soha nem volt helytelen vagy túlzó közbeavatkozás részéről.

Külön rá jellemző mondásra nem emlékszem, mert természetéből fakadóan szerény volt, a munkát, szakmaiságot helyezte előtérbe, sohasem saját magát. Ő nem „a valaki” volt, hanem ahol tudott segített. Az elesettek iránti érzékenység meghatározta a gondolkodását, szakmaiságét. Nekem leginkább ezek a meleg érzések maradtak meg Zsuzsa nénivel kapcsolatban.