Egy alapvető – de sokszor elhessegetett vagy fel nem vállalt – ténnyel indítanám a könyv alapgondolatát, hogy a felnőttkor egy életkori kategória. A fogyatékos gyermekek életében is feltartozhatatlanul eljön rájuk, családjukra, az őket fejlesztő intézményi szakemberekre terhelve az ezzel járó kötelességeket, jogokat.

A kiadvány célja, hogy részletesen bemutassa a súlyosan-halmozottan fogyatékos embereket és családjaikat, ismertesse élethelyzetüket, és javaslatokat fogalmazzon meg a megsegítés, a támogatás lehetséges formáihoz. A gazdag pedagógiai és terápiás alapvetés a gyakorlati tevékenység tervezéséhez és szervezéséhez, a „kétkezi” pedagógusi munkához nyújt segítséget.

A könyvben a sérült kisgyermeket nevelő szülők tájékoztatást kaphatnak arról, hogy a közoktatáson belül ma milyen lehetőségeik vannak, hogy gyermekük a saját lakókörnyezetében, a képességeinek és a család, a lakókörnyezet lehetőségeinek megfelelően a legjobb ellátásban részesüljön – reményeink szerint a legkorábbi időben.

Könyvünk címében a kérdés: „hogyan tovább” egy átlagos baba szüleiben nem merül fel. Ez azoknak kérdés, akiknek sérült babájuk született, akivel az élet és a szülői teendők mások, mint egy átlagos babával. Sérült gyermek a családban sokak számára ismeretlen és félelmetes világot jelent, mások számára viszont maga az élet. Ebben a könyvben olyan szülők által létrehozott szervezetek kínálják segítségüket, akik sérült gyermekkel élnek, akik a sérült gyermek születését követő sokk és a kezdeti nehézségek után talpra állva új életet kezdtek élni.