SAJTÓKÖZLEMÉNY

Újra indítja az országos antidiszkriminációs jelzőrendszerét a Kézenfogva Alapítvány

Budapest, 2009-03-04. – Az óriási érdeklődés és az előzetes várakozást is felülmúló siker arra ösztönözte a „Ne hagyd magad” című program munkatársait, hogy kidolgozzák, és újra indítsák az országos fogyatékosságügyi antidiszkriminációs jelzőrendszert és az ahhoz kapcsolódó jogsegélyszolgálat működését. A 06-40-200-320 –as helyi tarifával működő kék számon az egész ország területéről várják azok jelentkezését, akik fogyatékosságuk okán kerültek hátrányos helyzetbe életük lakhatási, foglalkoztatási, képzési-oktatási, egészségügyi, szociális színterein.

Az antidiszkriminációs program fő célja az értelmi sérült, halmozottan fogyatékos és autista emberek egyenlő bánásmódjának elősegítése. Erre azért van szükség, mert a sérült embereket is igen változatos módon éri diszkrimináció. Így például közvetlen, vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés, zaklatás, jogellenes elkülönítés, megtorlás.

A Kézenfogva Alapítványból, a Szimbiózis Alapítványból, és az Autisták Országos Szövetségéből álló partnerség 2008-ban úttörő kezdeményezésként, újító módszertan alkalmazásával vállalta magára a célcsoportot érintő diszkrimináció jogi síkon való orvosolását, és az e feladatot kiegészítő más tevékenységek - hálózatfejlesztés, képzések, információs aktivitás stb.- véghezvitelét. Ezért a „Ne hagyd magad” program összetett módon: képzésekkel, információs napokkal, országos jelzőrendszer működtetésével, kiadványok országos terjesztésével, esélyegyenlőségi tervek készítésével érte el 2008 évben gyakorlatilag a teljes hazai értelmi fogyatékos- és autista „szektort”, az érintetteket a velük hivatásszerűen foglalkozó szakembereket, a családokat, kihatva a hazai fogyatékos ügy több területére. A program gerinciét az antidiszkriminációs jelzőrendszer képezte. Hazánkban az első, kifejezetten értelmi fogyatékossággal, autizmussal, halmozott sérültséggel élő személyek és hozzátartozóik diszkriminációs – és egyéb jogi – panaszaira nyitott őrszolgálatot hoztuk létre.

2008-ban, a jelzőrendszer 8 hónapos működése alatt 113 eset érkezett a jogász team-hez. Ez alapján elmondható, hogy a jelzőrendszert a legtöbben telefonon keresték fel, de a többi elérési utat (e-mail, postai út, on-line bejelentő lap ) is szép számmal igénybe vették az érintettek. A bejelentő többsége az érintett édesanyja volt. A diszkrimináció formáit illetően kiemelendő, hogy igen magas az oktatási ügyek száma, amely a jelzőrendszert működtetők számára is nem várt eredmény. Ez arra is utal, hogy a fogyatékos gyermekek szülei valószínűleg erőteljesebben fellépnek gyermekük érdekeiért, mint a fogyatékos emberek önmagukért, vagy a gondnokaik őértük. A cselekvőképesség szerinti megoszlás is azt mutatja, hogy a legaktívabbak a kiskorú gyermekeket nevelő szülők. Külön megjegyzésre érdemes, hogy 5 esetben olyan fokozott félelem él a bejelentő sérelmük és kilétük egyidejű feltárásával kapcsolatban, hogy a telefonáló még a nevét sem volt hajlandó elárulni. Számos olyan érintettnek tudtunk hatékony segítséget nyújtani, akik nem ismerik a problémáikkal hivatalosan foglalkozó szervek tevékenységét (Egyenlő Bánásmód Hatóság, Alkotmánybíróság, oktatási jogok biztosa stb.), vagy e szervek eljárása elérhetetlennek, félelmetesnek tűnt számukra, e szervek nem tudtak nekik segíteni, netán éppen a hivatalok irányították őket hozzánk.

A jelzőrendszer működtetésének egy éves tapasztalatairól egy kiadványt tettünk közzé, amelyben részletesen bemutatjuk a diszkrimináció különböző típusainak megnyilvánulásait anonimizált eseteken keresztül, a jogász team munkáját, az alkalmazott esetkezelési módokat, valamint javaslatot tettünk az antidiszkriminációs joganyag módosítására annak érdekében, hogy hatékonyabban szolgálja a fogyatékos emberek egyenlő bánásmódját.

A 2008 évi program eredményeire, tapasztalataira építve 2009 évben tovább folytatjuk antidiszkriminációs tevékenységünket. Nagyobb hangsúlyt kap és differenciáltabban jelentkezik a jogászi tevékenység. Tudásbázist hozunk létre, melyet kutatási programmal is támogatunk. A tudásbázishoz és a kapacitásfejlesztéshez kapcsolódik egy komplex antidiszkriminációs hálózat terve, amelynek célja az antidiszkriminációs tevékenység kiterjesztése más fogyatékos csoporthoz tartozó érintettek - vak emberek, siket emberek, mozgássérült emberek - számára. Hálózatba vonjuk az őket segítő, számukra jogvédelmi szolgáltatást működtető civil szervezeteket, így a hálózat aktivizálásával, a jelzőrendszer hatékonyabbá tételével lehetővé válik, hogy egyetlen egy érintett elutasítására ne kerülhessen sor, azon az alapon, hogy nem tartozik a programunk célcsoportjához.

Néhány jellemző példa az esetkezelés tapasztalatai alapján, és ok csoportok a jogérvényesítést gátló tényezők körében:

„V.B. két kiskorú autista gyermeket nevelő egyedülálló anya. Édesanyjánál laknak egy egyszobás lakásban. A beteg idős hölgy, a két autista, magatartászavarokkal élő gyermek és az édesanya számára az életkörülmények így elviselhetetlenül nehezek. Önkormányzati szociális lakást kérelmeznek. A kiutalt lakás egy szintén egyszobás, komfort nélküli helyiség, erősen romos állapotban. Az egyik kisfiú vesebeteg, ezért számára a folyosó végén található mosdóhelyiséggel ellátott lakás alkalmatlan lakókörnyezet. R.B. nem tud élni a felajánlott lakással. Mivel a két gyermek mellett nem tud tartósan munkahelyen tartózkodni, csak az otthoni munkavégzés (pl. bedolgozás, távmunka) lenne számára járható út – ezért is lenne fontos egy legalább kétszobás lakás. Jelenleg szociális ellátásokból kényszerül élni. Többször nyújt be újabb kérelmet, rendszeresen jelentkezik személyesen, telefonon az önkormányzatnál. Egy idő után már nem is fogadják hívásait. Közben cikk jelenik meg a helyi újságban, melyben az önkormányzat szociális és lakásügyi osztályának vezetője beszámol arról, hogy számos szociális lakást utalnak ki a helyi közalkalmazottaknak.

A fokozatosság elve szerint a jogász team először egyeztetési kezdeményezéssel kereste meg az önkormányzatot. Az önkormányzat semmiféle tárgyalókészséget nem mutatott (sem írásbeli, sem szóbeli megkeresésünkre nem érkezett érdemi válasz). Az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz azután nyújtottunk be kérelmet, hogy reménytelenné vált az egyeztetéses út sikere. A kiskorú érintettekre való tekintettel soron kívül eljárást kértünk. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság adatokat kért az önkormányzattól az üggyel kapcsolatban. Az önkormányzat hatáskörrel rendelkező bizottsága ezek után napirendjére tűzte V.B. ügyét, és határozatában megállapította a kérelmező jogosultságát egy kétszobás lakásra (a komfortfokozatról nem volt szó). Az hatóság előtti eljárás a felek egyezségkötésével zárult, amelynek eredményeként a családnak az önkormányzat egy minden szempontból megfelelő szociális lakást utalt ki.

G. Sz. 18. életévének betöltése után cselekvőképességet kizáró gondnokság alá került. Az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság vizsgálatán olyan minősítést kapott, melynek alapján – munkaviszony keretében folytatható – fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásban részt vehet. Egy szociális foglalkoztató intézmény hajlandó is lett volna őt foglalkoztatni, de a gondnok nem írta alá a munkaszerződését.

A jogász csapat először a gondnokhoz fordult, aki a gyámhatóság határozott állásfoglalására hivatkozott, mely szerint cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személyek munkaszerződését nem hagyhatja jóvá a gondnok. A gyámhatóság a jogász team felhívására megküldte a regionális közigazgatási hivatal állásfoglalását, amelyben felszólítja a gyámhatóságokat a fentieknek megfelelő álláspont képviseletére. A közigazgatási hivatal jogi okfejtésére a jogász csapat válaszlevelet fogalmazott meg, amellett érvelve, hogy a hatályos jogszabályok nem zárják ki a cselekvőképtelen személyek munkaviszonyban való foglalkoztatását. A hatóságok megkerülték a válaszadást, helyette azt tanácsolták, hogy az illető fiatalember gondnokolti státuszának megváltoztatásán fáradozzunk. Ez persze a jogszerűtlen gyakorlat felszámolása szempontjából mit sem érne. A jogász team által adott válaszadási határidő eredménytelen eltelte után a team közérdekű igényérvényesítéssel élt az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz előtt arra hivatkozva, hogy a munkából való kizárás okán súlyos diszkrimináció áldozataivá válnak a kizáró gondnokság alá helyezett személyek.

További információ:

http://www.kezenfogva.hu/nehagydmagad/

Baráth Andrea

Kommunikációs és PR- vezető

Kézenfogva Alapítvány

barath.andrea@kezenfogva.hu

tel: 06 30 274 4414