„Másnak születni nem választott állapot” – ismert emberek gondolatai a fogyatékosságról

A Kézenfogva Alapítvány tizenhat ismert ember véleményét kérdezi a fogyatékosság kapcsán. A válaszokat a Kezemfogva című blogukban publikálják hétről hétre. Tizenegy vélemény már felkerült a blogba köztük van pl. Jakupcsek Gabriella, Alföldi Róbert, Winkler Róber, Zséda és Bozsik Yvette gondolata is.

 

"Sérültnek születni, azzá válni lehet feladat, áldás, szerencsétlenség, kiváltság, átok. S hogy melyik, az az adott sérültet körülvevő embereken, a családon és a társadalmon múlik." – mondja Böszörményi Gyula. Az ő gondolata a vitaébresztő, a kiindulási pont, az Alapítvány kíváncsi, hogy egyetértenek, vagy sem a fenti idézettel a megkérdezett ismert emberek.

Álljon itt néhány gondolat a teljesség igénye nélkül. Egy rövid betekintés, hogy művészek, írók, újságírók, közszereplők, hogyan látják a fogyatékosságot ma Magyarországon.

 

„Egy olyan világot szeretnék, amiben az élethez és a boldogsághoz való jog nem kérdés, és nem külön megoldandó feladat, hanem ugyanolyan természetes dolog, mint az, hogy az is előre jusson és haladjon, akinek ez nem is olyan egyszerű. A sérült emberek mutatják meg, hogy nincs lehetetlen. A Társadalom pedig örüljön, hogy vannak ilyen tagjai. Megmutatják, hogy hogyan kellene élnünk.” (Alföldi Róbert)

 

„Az, hogy egy társadalom maximálisan elfogadja a sérült, fogyatékkal élő embereket, mindannyiunk közös feladata, ugyanakkor saját felelősség is! A legnagyobb gond sokszor éppen az, hogy kollektív felelősségről beszélünk és másoktól várjuk a megoldást. Mindeközben elfeledkezünk arról, hogy megnézzük, mi magunk mit tehetünk, hogy másoknak jobb legyen.” (Zséda)

 

„A legfontosabb tényező szerintem olyasmi, amin nem igazán lehet segíteni: maga a sérült személyisége. Valaki vagy egy kiegyensúlyozott illetőnek születik, vagy nem - a depresszió kezelése a pszichiátria klasszikus kudarctörténete. Akaraterőt sem lehet valakibe infúzióval csepegtetni.” (Winkler Róbert)

 

„Keserűen tapasztalom, hogy nem látni fogyatékkal élőket a mindennapokban, mert nincs lehetőségük részt venni a többségi társadalom életében. Nem jó, hogy nem tudom megmutatni a gyermekemnek, hogy a fogyatékos ember mennyiben más és miben pont ugyanolyan, mint mi.” (Jakupcsek Gabriella)

 

A következő hetekben többek között Tilla, Makány Márta és Csisztu Zsuzsa vagy Puskás Peti gondolatai is olvashatók lesznek a blogban. Az Alapítvány reméli, hogy az ismert emberek véleménye felnyitja mások szemét is és gondolatokat ébresztenek - mert az elfordulásnál nincs rosszabb, a fogyatékos embereknek szükségük van a társadalom értő figyelmére.