„Zsuzsa néni nagy figyelemmel és szeretettel fordult a gyerekekhez: megnézte, hogyan készülnek a műhelyben a termékek, beszélgetett a fogyatékossággal élőkkel.”
Dr. Suller Attiláné, a debreceni fogyatékosellátás meghatározó alakja. A SOFT Alapítvány, a debreceni Egeészségügyi Gyermekottohon és végül a Fény Felé Alapítvány munkatársaként, mindeneseként jelentős szolgáltatásfejlesztési munkát végzett.
Közvetlen, emberbarát, sugárzott róla a szeretet, odafigyelés
Gönczné Zsuzsa nénivel az első találkozásom 1994. augusztus 28-30. Lillafüreden és ezt követően a Debreceni Kossuth Egyetemen történt. Én akkoriban a SOFT Alapítványnál dolgoztam. A Családsegítő központot hoztam létre, majd vezettem. A társadalom fogyatékosokkal kapcsolatos szemléletének megváltoztatása kiemelt célja volt a SOFT Alapítványnak. Nemzetközi segítséggel elsőként végzett országos családfelmérést Magyarországon 1994-95-BEN SPECIÁLIS SZÜKSÉGLETŰ GYERMEKEKET NEVELŐ CSALÁDOK KÖRÉBEN. Ennek összefoglalására szervezett Lillafüreden, majd Debrecenben szakmai családi konferenciát Zsuzsa néni fővédnökségével és részvételével.
A konferencia a célja az volt, hogy megismerjük a fogyatékossággal élő gyermekeket, fiatalokat, felnőtteket nevelő szülők családtagok szükségleteit, vágyaikat, problémáikat. A szülők elmondták mi hiányzik Magyarországon és Gönczné Zsuzsa néni segítségivel megindult az átalakítás folyamata. Megtiszteltetés számomra, hogy ebben a munkában én is tevőlegesen vehettem részt.
Második találkozásom már a Debreceni Egészségügyi Gyermekotthonban volt. A Böszörményi úti Intézetben akkor 230 súlyos, halmozottan fogyatékossággal élő kisgyermek, felnőtt élt. Az intézet vezetője alapító tagja volt a SOFT Alapítványnak, így elsőként kapcsolódott be a „monstrumintézmény” a reformkísérletekbe.
Zsuzsa néni több alkalommal látogatott el ide, találkozott az akkor igazgatónővel Dr Kovács Enikővel és Barbóczné Katival, akik a fejlesztés, oktatás, az intézményi ellátás átalakítását tekintették élethivatásuknak. Zsuzsa néni nagy figyelemmel és szeretettel fordult a gyerekekhez: megnézte, hogyan készülnek a műhelyben a termékek, beszélgetett a fogyatékossággal élőkkel.
Segítség azoknak, akik még kérni sem tudnak – ez volt Göncz Árpádné, Göntér Mária Zsuzsanna – Zsuzsa néni – jelmondata. Nekünk óriási lépést jelentett Zsuzsa néni segítsége 1. fotó ahol Zsuzsa néni nézi Rudi fizetéspapírját
A Fény Felé Alapítvány 1998-tól kapcsolódott be a Kézenfogva Alapítvány által indult “Fészek” programba. 1999. nyarán Dr. Göncz Árpádné, Zsuzsa néni támogatásával megvásároltunk a Debrecen Böszörményi u. 119. szám alatt található lakást. 3,5mFt-ot fizettünk ki a lakásért, 800eFt-ot nyertünk a Soros Alapítványtól átalakításra, berendezési tárgyakra – ennyi volt a Fény Felé Alapítvány akkori vagyona.
Az átalakítást a Gyermekotthon dolgozói végezték önkéntes munkában. A Polgár program részeként megkezdtük a debreceni Egészségügyi Gyermekotthon gondozottai közül a lakók kiválasztását, felkészítését az önálló életre. Ebben a szociális önállóságot fejlesztő programban 22 főt vontunk be. Közülük választottuk ki az első lakókat Ők is részt vettek a felújításban, a szükséges berendezések vásárlásban. 1999. november 1-től ideiglenes engedélyt kaptunk Fogyatékosok Gondozóháza működtetésére.
Kimondhatatlan öröm volt számunkra, hogy Zsuzsa néni személyesen vett részt a megnyitó ünnepségünkön. Csendben, szerényen – nem volt sajtó kivonulás, média csínadatra. Jött – elbeszélgetett a szülőkkel, megcsodálta új lakóinkat, szobáikat, az általuk készített termékeket. megköszönte, hogy sikerült a lehetetlen és valóban oda ment a Kézenfogva Alapítvány támogatása, ahová szánta. A Gondozóház ablakából a nagy intézet udvarára látott és valószínűleg büszke volt arra, hogy segítségével és munkája révén megtörtént a „kitagolás” első lépése.
Milyen büszke lenne, ha látná hogy a kezdeti támogatása segítségével civil szervezetként 24 év alatt két támogatott lakhatást, nappali ellátást, foglalkoztató műhelyeket, üzletet hozott létre alapítványunk, több száz fogyatékossággal élő személy életét tettük szebbé, élhetőbbé.
Az, hogy Magyarországon lettek lakóotthonok, az hogy voltak képzések, szakmai programok, hogy lett kitagolás, annak mind-mind kezdeményezője volt Gönczné Zsuzsa. Számomra ő örök példakép: szerénysége, odafigyelése a körülötte élőkre, segítőkészsége, embersége.
