K. Papp Lehel

Zsuzsa néni nagyon kedves, közvetlen ember volt. De ha munkáról volt szó, azt nagyon komolyan vette. Nagyon elhivatott volt a fogyatékos emberek iránt, az alapítvány csapatának ezáltal is sok erőt adott. Olyan volt nekünk, mint egy pót nagymama.

Ha csak tehette hétfőként bent volt a heti értekezleteken, és a fontosabb eseményeken, rendezvényeken is jelen volt. Az irodában, a leghátsó szobában, a folyosóval szemben volt egy saját asztala is, oda tudott leülni, ha bent volt és dolgozott valamin. Az adományozók is fontosak voltak számára, mindig érdekelte Zsuzsa nénit, hogy kinek tudtunk adni az ügyfelek, hozzánk forduló családok és szervezetek közül. A tárgyi adományozás kapcsán is volt, hogy beszéltünk és dolgoztunk együtt.

A 2006-os május 1-i rendezvény élénken él bennem, hogy ott a Felvonulási téren több szervezettel együtt vonultunk ki, már az érzékenyítő programot vivő kamion is ott volt velünk, és ekkor Zsuzsa néni volt a fővédnök, beszédet is mondott.

Az éves karácsonyi ünnepségekre is mindig eljött Zsuzsa néni, együtt karácsonyozott a dolgozókkal, mondott köszöntőt, és együtt volt velünk. Arra emlékeszem, hogy az egyik ilyen karácsony alkalmával, a kiságyba szerelt kamera képén keresztül mutattam meg a fiamat Zsuzsa néninek, aki akkor még újszülött, 5-6 hetes csecsemő volt.

Éveken keresztül minden ősszel az adományozókat egy színházi előadásra hívtuk meg, ott találkoztak az adományozók és támogatottak. Ezeken a színházi alkalmakon a Göncz házaspár is mindig jelen volt.

Nemzetközi konferenciákon, rendezvényeinken is megjelent Zsuzsa néni, jó kapcsolatot ápolt az osztrák szervezet, a CHANCE B munkatársaival, Franz Wolfmyr-el és Maria Bruckmüllerrel. Ezeken a konferenciákon sokszor beszédet is mondott.