Automatikus hátrány: értelmi fogyatékosnak születni!
Magyarországon még sosem készült átfogó vizsgálat az értelmi fogyatékos
népességről. 2006-ban a Kézenfogva Alapítvány vállalkozott arra, hogy
elkészítsen egy olyan kutatást, amely vizsgálja az értelmi fogyatékos
emberek helyzetét, életkörülményeit, speciális szükségleteit és a
számukra biztosított szociális, egészségügyi, gyógypedagógiai és
rehabilitációs ellátásokhoz való hozzáférést. A két éven át tartó,
minden területet feltérképező kutatás megdöbbentő eredményekkel
szembesít.
A kutatás, többek között, kiterjedt a családok helyzetére. Kiderült,
csupán minden negyedik értelmi fogyatékos ember kerül intézeti
körülmények közé, többségük a saját családjában él. A gyermek (később a
felnőtt) folyamatos felügyelete, gondozása miatt az egyik szülő
általában feladja korábbi munkáját, másik szülő vagy nincs, vagy neki is
nehezített a munkavállalása, ennek következtében a fogyatékos emberek
csaknem fele (41%) olyan családban él, ahol senki sem dolgozik. Az
ápolási díj lehetőségével a családok negyede kb. 12 ezer család él,
közülük kb. 6000 családnak ez az egyetlen stabil bevétele. A családoknak
a legégetőbb problémája a szegénység: négy családból három a létminimum
alatti jövedelemből él, a családok csaknem fele azonban semmilyen anyagi
támogatást nem kap.
A kutatás foglalkozik a munkavállalás akadályaival is, így nyilvánvalóvá
vált az is, hogy hazánkban az aktív korú értelmi fogyatékos emberek 9%-a
dolgozik, ami messze elmarad az uniós országok átlagától. A mintegy 6000
munkavállalónak csak egy töredéke (6-800 fő) tud elhelyezkedni a nyílt
munkaerőpiacon, a többség szociális foglalkoztatókban vagy intézeti
keretek között dolgozik. A munkavállalás akadályai között szerepel a
munkalehetőség hiánya, a bejárás megoldhatatlansága, a diszkrimináció és
a támogató lehetőségek hiánya.
A felmérés adatai lehangoló képet mutatnak az intézetben élő értelmi
fogyatékos emberek helyzetéről is. Négyből legalább egy középsúlyos vagy
súlyos fokban értelmi sérült embert érint az intézeti elhelyezés már
viszonylag fiatal korban. Az intézetek zsúfoltak, az ott élők jellemzően
sokadmagukkal kénytelenek egy szobában élni. Ellátásuk megoldható lenne
másmilyen keretek között is, de a jelenlegi ellátórendszerben a nagy
létszámú intézeteknek gyakorlatilag nincs alternatívája.
Kapcsolat:
Kalmár
Judit