Sűdy Zoltánné

Sűdy Zoltánné, Erika, volt bangkoki és tokiói nagykövet feleségének visszaemlékezése:

A diplomatákat sokan irigylik azért, mert sok különleges, fontos, értékes, és persze néha egy-egy érdektelen emberrel találkoznak munkájuk során. Ettől változatos és tapasztalatokban gazdag élete van annak a külképviseleti dolgozónak, aki él azzal a lehetőséggel, hogy a hivatalos ügyintézésnél mélyebb kapcsolatba kerüljön velük. Ehhez persze kell, hogy ez az igény mindkét oldalon meglegyen.

1992. novemberében utaztunk ki Bangkokba, amely férjem első nagyköveti megbízatása volt. Tudtuk, pár hónap múlva államfői látogatáson kell a házigazdai, háziasszonyi feladatokat ellátni. A rövid “betanulás” után egyből a mélyvízben találtuk magunkat. A thai király vendégeként érkező Göncz Árpád és felesége a királyi palota egyik szárnyában kapott szállást. Bennünket is ide szállásoltak be, hogy mindig “kéznél” legyünk. A csillogó, egzotikus keleti luxussal díszített terek hangulata némi feszültséget jelentett számunkra, nem beszélve a ránk váró feladat súlyáról. Elnök úr és kísérete megérkezését követően egy közös, csak magyar körben elfogyasztott első ebéd rögtön alkalmat nyújtott az ismerkedésre. A fesztelen hangulatú beszélgetésen meggyőződtünk a hivatalos és nem-hivatalos forrásokból kapott mindazon információ helyességéről, amitől Magyarország első köztársasági elnöke a nemzet Árpi bácsija és felesége Zsuzsa nénije lett.

A sok szertartásos esemény során a figyelem központjában voltunk. A hölgyprogramhoz a királyné egyik udvarhölgyét rendelték hozzánk, és testőrök óvó pillantásai kísérték minden lépésünket. Ki ne szeretne egy kicsit kiszabadulni ebből az aranykalitkából? Zsuzsa néninek merész gondolata támadt, milyen jó lenne csendben “lelépni”, hogy az unokáknak egy kis ajándékot vásárolhasson. Ezt a kis csínyt magamra nem vállalhattam, de az udvarhölggyel, akit igencsak meglepett a felvetés, megbeszéltem, a kérés az, ne legyen protokoll, csak mint egyszerű magánszemély, mehessünk el egy ajándékboltba. Egy testőr és az udvarhölgy kíséretében, örülve, hogy a szökésben vagyunk, autóba ültünk, és egy igényes, szép thai kézműves termékeket áruló belvárosi üzletnél szálltunk ki. Az ajtón belépve mit látunk: az üzlet vezetője, néhány kolléga gyűrűjében várt minket, előkerült a vendégkönyv, s még egy fotós is. Zsuzsa néni bizonyára kissé csalódottan, de rugalmasan kezelte a helyzetet, és sikerült a családnak szóló meglepetések beszerzése is. A híres író feleségéből Magyarország first-ladyjévé vált Zsuzsa néni a szigorú formalitásoktól szabadulni vágyott, de Bangkokban nem sikerült a teljes inkognitó.

Zsuzsa nénivel több alkalmam is volt találkozni, diplomáciai, jótékonysági rendezvényeken, társasági összejöveteleken. Itt csak két, számomra emlékezetes eseményről írnék. Rendkívüli figyelmességét két alkalommal is megtapasztalhatam. Tókiói kihelyezésünk idején egy 600 fő részvételével rendezett jótékonysági bál háziasszonya voltam. Az adományok egy részéből a Kézenfogva Alapítványnak is jutott, mozgássérültek kaptak fürdető széket. Zsuzsa néni meghívott az elnöki rezidenciára, ahol személyesen is találkozhattam a megajándékozottakkal. Felemelő érzés volt látni, jó helyre került az adomány, a rászoruló családok mennyire örültek a nagy segítségnek, és hálás voltam Zsuzsa néninek, hogy ebben a megtiszteltetésben részesített.

Egy másik alkalommal a Japánban tevékenykedő magyar zeneművészek előadásával jótékonysági koncertet rendeztem, s a bevételt a Kézenfogva Alapítvány a gánti Fecskepalota felújítására fordította. Meghívást kaptam a megújult Fecskepalota meglátogatására, ahol üdülő családokkal, az Alapítvány dolgozóival találkoztam, amikor egyszercsak “meglepetésként” Zsuzsa néni is megjelent. Már a puszta jelenléte is melengette szívünket, de a vele folytatott barátságos beszélgetések bizonyára nem csak bennem hagytak mély nyomokat.

Példaképemnek tekintem, akitől tanulni lehetett, aki a rendelkezésére álló eszközökkel mindent elkövetett, hogy szebbé, jobbá tegye egyesek, és mindannyiunk életét. Életem meghatározó élménye, hogy személyesen is ismerhettem. Hozzám írt leveleit mai napig őrzöm.