Pordán Ákos

1995-ben végeztem a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen vállalkozás-szociálpolitika szakirányon. Tutorom dr. Könczei György volt. Szakdolgozatom témája a „Nem elég a jó levegő! - Hogyan lehet normalizálni az értelmi fogyatékos emberek életkörülményeit?”. Azt jártam körül, hogy a 90-es évek elején milyen esélyei voltak, hogy a fogyatékos emberek elkülönülő, szegragált életkörülményei közelítsenek az átlaghoz. A dolgozatot elküldtem több helyre, így Göncz Árpádnénak a Kézenfogva Alapítvány kuratóriumi elnökének is. Korábban csak a hírekből ismertem őt, de él bennem egy televíziós élmény, amikor láttam a Civil kurázsi című műsorban egy tudósítást, hogy átad egy szervezetnek egy gépkocsit. Megfogalmazódott bennem, hogy milyen jó lenne vele dolgozni…

Zsuzsa néni elolvasta a dolgozatomat, ami felkeltette az érdeklődését és 1996 júniusában személyesen is találkoztunk. Akkor tervezték a „Fészek” lakóotthon fejlesztő komplex programot. Rövid beszélgetés után meghívott, hogy dolgozzunk együtt. Így történhetett, hogy amiről írtam a dolgozatomban azt a gyakorlatban lehetett szerencsém végezni. A munkám lényege a mai napig is ez: olyan programokat, szolgáltatásokat szervezni, működtetni nemzetközi, országos vagy lokális szinten, amely azt segíti elő, hogy a fogyatékos emberek közöttünk éljenek és ehhez megkapjanak minden szükséges támogatást.
Zsuzsa néni már a kezdetek kezdetén nagy benyomást tett rám. Két perc alatt lehullott előttem az vélt távolságtartás, amit egy köztársasági elnöknéről gondoltam. Közvetlen, őszinte kapcsolat vette kezdetét, mind szakmai, mind emberi szinten. ennek megerősítése volt, hogy 5 évvel az alapítványhoz való csatlakozásomat követően az ügyvezető és két évvel később a kuratórium tagja is lehettem.

Közös értékeket vallottunk, mind szakmailag, mind emberileg.

Kevés embernek adatik meg az, hogy az lehet a munkája, amit szeret csinálni. Zsuzsa néni segítségével ez nekem megadatott. Hálás vagyok érte Istennek!