|
1. Hogyan jellemeznéd Zsuzsa nénit olyasvalakinek, aki nem ismerhette őt?
Elegáns, csinos hölgyként jellemezném Zsuzsa nénit, akit céltudatos, határozott, konstruktív, mindemellett gyakorlatias és gondoskodó.
Amikor együtt dolgoztunk a KézenFogva Alapítványnál, köztársasági elnökné szerepében mindig ügyelt arra, hogy a kollégáiként párunkkal együtt eljuthassunk különböző protokolláris rendezvényre, ahová egyébként nem juthattunk volna el. Itt bár más szerepben láttuk őt, ugyanolyan természetesen, fennhéjazás nélkül viselkedett mindenkivel, de ezt Árpi bácsiról is elmondhattuk.
Zsuzsa néni ugyanolyan kedves és figyelmes volt köztársasági elnökné szerepében, mint kollégaként.
2. Hogyan találkoztatok, honnan ismered Zsuzsa nénit?
Egy régi kedves ismerősöm, Éliás Sára közvetítésével ismerkedtem meg Zsuzsa nénivel, mint civilszervezeti vezető, a Szép Jelen Alapítvány vezetőjeként. Mozgássérült sportolók úszóversenye volt Székesfehérváron, gyakorlatilag meghívattam magam vele a rendezvényre, ezt ő nevetve fogadta, s nem vette tolakodásnak.
A Fecskepalota megnyitásakor 1994-ben már Zsuzsa néni vágta el a szalagot, s onnantól kezdve gyakran járt ide, kvázi házi asszonyként volt jelen. Sokszor járt ilyen eseményekre, szerette a protokollmentes szerveződéséket, ahol az ember az emberrel találkozott, s nem volt szerepe a presztízsnek, a pozícióknak, a vagyoni helyzetnek. De Árpi bácsi is ilyen volt, tudott természetesen viselkedni, nem a pozíciója határozta meg az egyéniségét.
Zsuzsa nénivel egyre szorosabbá vált a kapcsolatunk, s felkért, hogy dolgozzam a KézenFogva Alapítványnál, a kezdetekben 1,5 – 2 évig vezettem az Alapítványt.
3. Mit tiszteltél, szerettél benne?
Az értékeit, az elveket, amiket képviselt, a határozott keresztény értékrendjét, a személyességét, kreativitását, közvetlenségét. Az irodában természetes, jó fej és vagány nő volt, aki jó embereket gyűjtött mag a köré.
4. Ha Zsuzsa nénire gondolsz, milyen kép ugrik be először?
Zsuzsa nénire gondolva az arca jut először eszembe. Szép arca volt, szép lány lehetett. :)
Zsuzsa néni a Fecskepalota szívbéli háziasszonya is volt, bennem él egy kép ahogy csendesen mosogat egy értelmisérült lánnyal. Rám nézett, s azt találta mondani, hogy „Azért szeretek itt lenni a Fecskepalotában, mert itt akár mosogathatok is!”
Azt szerette volna, hogy aki a Fecskepalotába betér otthon érezze magát. Többször támogatta adományaival is a házat. S én úgy gondoltam, hogy ez ne csak „beépüljön” a házba, hanem valami olyanra fordítódjon, ami jelképezi Zsuzsa néni egész valóját. Láthatóvá szerettem volna tenni az adományt, hogy örüljön az adakozó. S így jött a gondolat, hogy épüljön egy kemence, mert annak melegsége, központisága, tüze, parazsa ténylegesen kifejezi Zsuzsa néni kedvességét, színességét, tüzét és a benne megsülő kenyér pedig az anyai szeretetét, amivel az egész területhez állt, szolgáló lényét, ami életet teremt, nevel és táplál.
Ennek kapcsán a Fecskepalota két tiszteletbeli háziasszonya – Zsuzsa néni és Piroska néni, aki 30 éven keresztül szállította nekünk a reggelit, ebédet, vacsorát – kapott egy-egy fehér fodros kötényt, amire rá volt hímezve, hogy Fecskepalota. Nagyon örültek a köténynek és persze egymásnak.
5. Mi volt a szava járása, rá jellemző mondat, kifejezés?
Erre nem tudok sajnos sok példát mondani. Valahogy az jut eszembe, hogy a KézenFogva kezdeti szlogenje az ő javaslatára volt az, hogy „Hordozzátok egymás terheit!”
6. Mi volt a kedvenc hobbija/süteménye/színe/dala/festménye?
Nem tudom, amikor együtt voltunk, akkor általában keményen dolgoztunk, de talán szívesen megivott egy pohárka száraz vörös bort...
| |
