Bátorodjunk! – Kézzelfogható tudás a munkavégzéshez

Szakmai beszámoló Szakmai beszámoló
a Kézenfogva Alaptvány
Bátorodjunk! – Kézzelfogható tudás a munkavégzéshez című,

az ÉTA Országos Szövetség által támogatott 2020. évi foglalkoztatási programjának megvalósításáról

Összhangban a pályázati anyagunkban megfogalmazott célokkal és tevékenységekkel, 2020 júliusától négy olyan, ügyfélkörünkbe tartozó sérült fiatal személyre összpontosítottunk a „Bátorodjunk” programban, akik korábban nem dolgoztak, de álláskeresési igényeiket megfogalmazták, illetve akiknek készségei, képességei alapján az elhelyezkedést megelőző csoportos felkészítés indokolt volt.

A pályázatba 4 ügyfelet vontunk be. A bevonásokat képesség- és készségfelmérések követték. A bevont ügyfelekről:

B. András 24 éves, Asperger-szindrómás fiatalember. 2020 nyarán, édesanyjával keresték fel az Alapítványt. András zeneművészeti szakközépiskolába járt, jazz dobos szakon tanult. Elméleti vizsgáját nem sikerült még letennie, a zeneszeretete viszont egyértelmű, hobbiként youtube-videókat készít, amelyeken ismert slágerek ritmusszekcióját játssza otthoni dobfelszerelésén. Édesanyjával és nagymamájával él. Környezete számára megterhelő András szóáradata, másokat nehezen hagy szóhoz jutni. Jellemzőek rá a dühkitörések, de ezek kezelésében sokat fejlődött (segíti ebben a dobolás is). András a közös munka során a kezdetektől aktív és együttműködő volt. Szeret szerepelni olyan környezetben, ami biztonságos számára. Jelenleg nincs komplex minősítése, de annak megszerzését és a munkavállalást konkrét célként fogalmazta meg. Különös figyelmet szenteltünk az ő tempójának követésére.
B. Attila 25 éves, csecsemőkori cerebral paresis miatt mozgássérült fiatalember. Két bottal jár, kézügyessége átlag alatti. 2020-ban végzett a Vakok Szakiskolájában. Nagyon motivált, s bár Szigetbecsén lakik, megszervezte, hogy rendszeresen részt vegyen az egyéni foglalkozásokon. Attila szeretne független életet élni, dolgozni. Nyáron egy rövid időre beköltözött a MEREK-be, de a vírushelyzet miatt el kellett jönnie. Ott rövid foglalkoztatásban részesült, gyöngyöt fűzött. Alapítványunk által 2 napos EXCEL képzést kapott. Attila szeret emberek között lenni, beszélgetni, ugyanakkor nehezen méri fel, mikor kell másokat is szóhoz juttatni, és nem mindig gondolja át, amit mond. Fontos, hogy korlátaival, az ezzel járó nehézségekkel tisztában legyen.
G.Gergő 26 éves, Asperger-szindrómás fiatalember. A gimnáziumi érettségi óta – amit magántanulóként tett le –otthon van, állásra még nem jelentkezett. Visszafogott, nem sok érzelmet árul el, de igen őszintén beszél problémáiról. Tudja, hogy nem motivált igazán, nehezen szánja rá magát valamilyen tevékenységre. Igaz, ha elkezd valamit, abban precíz, maximalista. Idejét nem tudja jól beosztani, alacsony az önbecsülése. Édesanyjával és nagyanyjával él egy lakásban, más társasága nincs, nem is nagyon akar ismerkedni, mert úgy érzi, kilóg a sorból. Egyetlen célja, hogy valamiképpen önállósodjon, leváljon édesanyjáról, és megfogalmazza, hogy ehhez a munkavállalás az egyik fontos állomás.
K. Áron 21 éves autista fiatalember, aki 2020-ban érettségizett. Alapítványunkat szülei keresik fel, akik egyúttal a komplex minősítés megszerzése felől is tájékozódnak. Az Autizmus Ambulancián Áron felmérése ekkor folyamatban van. Áron szüleivel és két testvérével él. Határozott értékrenddel és világnézettel rendelkezik, ezekben látszólag megingathatatlan. Az egyéni foglalkozásokra „kötelességből” jön el, de elvárja, sőt, szemrehányást tesz, hogy néhány alkalom után még nem kínáltunk fel számára munkalehetőséget. Képességeit túlbecsüli, számára újat nem tudunk mutatni. Minden álma, hogy egy farmon, állatokkal dolgozhasson, de ennek érdekében látszólag semmit sem tesz. Társas kapcsolatokat nem kezdeményez, kommunikációban passzív, kérdésekre tömör és rövid válaszokat ad.

Mi, foglalkoztatási mentorok, mindegyik fenti ügyfélnél indokoltnak találtuk, hogy a felméréseket követően, de az álláskeresés előtt, szociális készségeiket csoportos formában fejlesszük. A RAPID tréning tematikájának rövid ismertetése után mindegyik fiatal vállalta a tréningen való részvételt. A 40 órás tréning 2020. november 4-én kezdődött és november 19-én ért véget. Az utolsó két nap – a koronavírus helyzetre való tekintettel és az azzal kapcsolatos gyülekezési tilalom bevezetése miatt – telefonos, e-mailes formában volt megtartva. A külső gyakorlati helyszínt a Magyar Posta biztosította.

A RAPID tréning tapasztalatai a következőképpen foglalhatóak össze:

B. András lelkesen vágott bele a programba, hitte, hogy ez javára válik és segíteni fogja a munkakeresésben és a beilleszkedésben.

Induláskor megfogalmazta, hogy „sok tud lenni”: rengeteget beszél, olykor parttalan monológokat folytat. Éppen ezért az egyik kitűzött célja az volt, hogy ezen változtasson. Ahhoz várt még segítséget, hogy el tudjon indulni az önállósodás útján.

A program alatt András volt a csoport „jó tanulója”. Jól fogadta az építő kritikát, aktív volt, érdeklődő, érdekes szempontokat hozott be, ezekkel kapcsolatban kész volt a konstruktív vitákra is. Talán ő volt az egyetlen, aki 1-1 feladatnál a racionális szempontokon túl rávilágított az emocionális tényezőkre is. Csoporttársai felé nyitott volt, mozgássérült társát kérés nélkül is segítette, de sosem volt tolakodó.

Eredmények:
- a program elején többször előfordult, hogy félbeszakított másokat, a tréning közepétől erre nagyon figyelt; a monologizálásból is könnyebb volt kizökkenteni,
- a telefonos ügyintézési gyakorlattól, bár szorongott, bevállalta és jól is teljesített.
- az állásinterjú szimuláción szinte csak pozitív visszajelzést kapott.

B. Attila nagyon szeret hozzánk jönni, közösségben lenni, így ő is lelkesen vágott bele a programba.
Ennek ellenére már a kezdetektől kérdés volt, hogy valóban nyitott-e a tanulásra, új szempontok megismerésére. Attila családja nem túl támogató, így idő előtt önállóságra kényszerült, mégis azt fogalmazta meg célként, hogy az ügyintézésben szeretne fejlődni.

A program alatt Attila rendre magához ragadta a szót, sokszor nem is a témához kapcsolódóan. Rendszeresen félbeszakította a társait és a tréning vezetőjét, ami a csoport számára rövid idő alatt terhessé vált. Többszöri visszajelzés után valamelyest mérséklődött ez a probléma. A tréning kérdéseire nagyjából fele-fele arányban adott jó és rossz válaszokat, ha valami nem volt világos számára, akkor az előtte szóló válaszát sajátjaként ismételte el.
Eredmények:
- bár a csoportban Attila volt a legönállóbb, az új információkat nehezen, vagy nem fogadta be,
- erőteljesen képviseli érdekeit, ennek finomításához a 8 nap kevésnek bizonyult,
- Attila a tréning végére elcsendesedett, az utolsó 2 napban egyszer kellett „fegyelmezni”.

G. Gergő a tréningre – nem titkoltan – különösebb lelkesedés nélkül, enyhe mentori nyomásra jelentkezett. Pesszimista, rendkívül kritikus fiatalember.

Induláskor félelemként fogalmazta meg, hogy csak az idejét fogja vesztegetni, semmi újat nem fog kapni a programtól. Elvárása az volt, hogy kezdeményezőkészsége javuljon. Már a bemutatkozó körben elmondta, hogy elméletben „mindent” tud, de nincsenek eszközei a „szociális vaksága” leküzdésére. Reményvesztett, úgy érzi, hogy évek óta nem tud fejlődni ezen a területen.

A tréning alatt Gergő végig aktív és együttműködő volt. Éles meglátásaival, kérdéseivel, valamint rövid, lényegre törő válaszaival nagyban segítette a csoportmunkát. A feladatokban a vártnál jobban teljesített, így pl. tökéletesen olvasta a nonverbális jeleket és a telefonos ügyintézési gyakorlatot is korrektül „megugrotta”.

Eredmények:
- Gergő 1-2 nap „ellenállás” után esélyt adott a programnak,
- megfogalmazta, hogy a nyers és bántó kritikáit talán érdemes tompítani,
- jól szerepelt az állásinterjún és az ügyintézési gyakorlaton,
- a tréning második felében kapcsolódott a társaihoz, beszélgetést kezdeményezett.

K. Áron nem rejtette véka alá, hogy főként szülei miatt vesz részt a programon.

Már a program elején jelezte, hogy nincsenek hiányosságai a szociális készségek terén, hogy meglehetősen önálló, és az ügyintézésben is rutinos. Hamar kiderült, ez nem felel meg valóságnak. Jó példa erre, hogy megérkezésekor soha nem csöngetett be, hanem várt az iroda előtt, amíg valaki észrevette.

A program alatt a tréning témáihoz önállóan nem szólt hozzá, társaihoz nem kapcsolódott. A feltett kérdésekre válaszolt, többnyire helyesen és udvariasan, de a kritikát, korrekciót nem fogadta el. A napi 5 óra sok volt neki, az utolsó 2 órát látványosan nehezen viselte. A postai gyakorlatok során szintén passzív volt: az ügyintézést nem próbálta ki, az állásinterjún lefagyott.

Eredmények:
- Áron tisztességesen végigcsinálta a tréninget, ami igen nehéz lehetett számára és nagy önfegyelmet kívánt,
- a tréningnek köszönhetően jobban és mélyebben megismertük Áron erősségeit, gyengeségeit, a működését; ez a további együttműködés szempontjából rendkívül hasznos számunkra.

A 4 ügyfél esetében a mentori vélemények, a RAPID tréning következtetései, a koronavírus pandémiás helyzet, és az annak folytán kialakult munkaerő-piaci „bezárás” voltak szempontok a következő lépések kiválasztásában. B. Attila és G. Gergő a pandémiás helyzetben nem szerettek volna belevágni az álláskeresésbe, Attila halmozottan sérült, Gergő pedig egy háztartásban él idős nagymamájával. K. Áron nagyon szerette volna, ha mielőbb elkezd dolgozni. Esetében a nyílt munkaerő-piacot első munkahelynek elvetettük. Két védett foglalkoztatóval vettük fel a kapcsolatot: az egyikük által kínált takarítói 4 órás pozíció „derogált” Áronnak, a másikuk által kínált parkgondozói részmunkaidős állás viszont felkeltette az érdeklődését. Áron önéletrajzát kiküldtük, várhatóan 2021 januárjában hívják be interjúra.
B. András a kezdetektől kitűnt a társai közül, kompetenciái, készségei és akarata is megvolt hozzá, hogy a nyílt munkaerő-piac felé nyissunk. Munkáltatói megkeresések az elmúlt időszakban igencsak összezsugorodtak, de szerencsére egy budapesti áruházlánc nyitott volt András meghallgatására.

András elhelyezése és mentorálása

December legelején keresett meg minket az áruházlánc, hogy árufeltöltő munkatársat keresnek. December 4-én összesen három ügyfelünk, közöttük Andrással, interjúzott, s mindhárman felvételt nyertek. December 8-án az üzemorvosi vizsgálat alkalmasnak találta őket, és azon a héten a beléptetés is megtörtént. December 11-én András munkába állt, mint részmunkaidős árufeltöltő.
Feladatai között az áruk kihelyezésén túl szerepel a szavatossági idő lejáratának ellenőrzése, a termékek rendezése, árcímkék ellenőrzése és pótlása, visszáruk visszahelyezése, stb. Mentora a betanítást segítve az első napokban végig vele volt, a későbbiekben 1-1 órára látogatta meg ügyfelét. Alapvetően sikerként könyveltük el, hogy ebben a nehéz munkaerő-piaci helyzetben András elhelyezkedett (a beszámoló írásáig munkájára nem érkezett panasz), ugyanakkor aggodalomra okot adó, hogy András kollégái – talán a túlterheltségük miatt is – kevésbé tudnak figyelmet szentelni az új munkatársnak. Ennek ellenére bízunk benne, hogy András foglalkoztatása hosszú távú lesz, amennyire tudjuk, támogatjuk ebben őt is és a munkáltatót is.

Budapest, 2021. január 12.
Kézenfogva Alapítvány