Kutatás a súlyosan halmozottan sérült embereket nevelő családok körében

A Kézenfogva Alapítvány megbízásából 2003 őszére készült el az első olyan reprezentatív felmérés, mely a súlyosan halmozottan fogyatékos emberek és családtagjaik életkörülményeit vizsgálta. Legfőbb célunk volt, hogy kiálljunk amellett a felfogás mellett, hogy a súlyosan, halmozottan fogyatékos embereknek is joguk van ahhoz, hogy szeretteik körében éljenek, és a családok megnövekedett terhei miatt ne legyenek kénytelenek a sérültet intézetbe adni. Kerestük arra a kérdésünkre a választ, hogy a jelenlegi ellátórendszer alkalmas-e a fenti cél megvalósítására.

A kérdésre a szomorú választ megkaptuk. A kutatás rámutatott arra, milyen sok feladatunk van még addig míg ezek az emberek is a társadalom elfogadott, egyenrangú tagjaivá válnak. A felmérés becslése szerint 12 ezer családban élő súlyosan, halmozottan fogyatékos ember él az országban. Ezen családok több mint 72%-a él a létminimum alatt. 30%-uk még az elérhető igen alacsony támogatási összegekhez sem jut hozzá.

A kutatás arra is rávilágított, hogy Magyarországon a halmozottan sérült gyermekek számára nincsenek iskolák, nincs elegendő számú szakember, és - főként a kistelepüléseken élő családok számára - egyáltalán nincsenek fejlesztő foglalkozások.

A kutatás eredményeiről, a fent említett megdöbbentő adatokról sajtótájékoztatót tartottunk, igen széleskörű érdeklődés mellett.

A sajtótájékoztatót követő napokban, hetekben 26 alkalommal esett szó a különböző médiákban a súlyosan, halmozottan fogyatékos emberekről, életkörülményeikről, kilátásukról, kilátástalanságukról.
Ezen, és más külföldi kutatások eredményeit foglaltuk össze Jelentés – a súlyosan – halmozottan fogyatékos embereket nevelő családok életkörülményeiről című kiadványunkban.