Élménybeszámoló a Találkozási Pontverseny 1. helyezettjétől

A Kézenfogva Alapítvány találkozási pontversenyén első helyezést értünk el, ezért egy vidámparki belépőt nyertünk az osztály tagjainak. A kirándulásra nagyon lelkesen készültünk, már előre megnéztük a Vidámpark honlapján, hogy ki milyen játékot fog kipróbálni.

Végre elérkezett a nap, 2012. május 12. Az időjárás miatt eléggé izgultunk, mert azt mondták, hogy délután nagy vihar várható. Reggel 07.45- kor indult a vonat a Szeged Nagyállomásról. Már a vonatút is mesébe illő volt, amikor megláttuk a kabinokat, mindenkinek a Harry Potter jutott eszébe, csak mi az ötös vágányról indultunk.

Gyönyörű idő volt, az égen nem láttunk felhőket, reméltük, hogy egész nap ilyen marad. Gyorsan eltelt együtt a két óra. A Nyugati Pályaudvarról a Közlekedési Múzeumba mentünk, ahol megnéztük az állandó kiállítás mellett a Titanicról maradt tárgyakból készült kiállítást. Elég furcsa érzés volt tudni, hogy ezek a tányérok és más apróságok ott voltak a tragédia idején. A sok kiállított régi közlekedési eszköz is érdekes volt.

Dél körül érkeztünk a vidámparkhoz, ahol találkoztunk a Kézenfogva Alapítvány képviselőjével. Gratulált nekünk, és átadta a nyereményünket, amit karszalag formájában egész nap viseltünk. Az egész osztály felkiáltással köszönte meg, sajnáltuk, hogy nem jön be velünk. Alig tudtuk kivárni, hogy a ruhatárban leadjuk a táskáinkat, és rohantunk a különböző játékokhoz. Csoportokra váltunk, de megbeszéltük, hogy azokat a játékokat, amik a legfélelmetesebbek, együtt próbáljuk ki. Az osztályfőnökünk azt mondta, hogy nem bírja a forgókat, de azért néhányra sikerült rábeszélni. Kicsit zölden és furcsa arccal, de kibírta.

A legjobban a dodzsemezést élveztük, amikor alig tudtuk elkerülni az ütközéseket. A hullámvasutat is sokszor végigsikítoztuk. Voltak, akik jobban bírták az extrém játékokat, és tízszer is felültek a polipra, a többiek lentről szurkoltak.

Néhányan már a hányingerrel küzdöttek, de hiába mondta a tanárnő, hogy pihenjünk egy kicsit, nem akartunk egy percet sem elvesztegetni.

Olyan gyorsan hat óra lett, hogy észre sem vettük. Az utolsó pillanatig jó idő volt, csak akkor esett egy kis eső, amikor már újra a ruhatárnál álltunk. Így egy kicsit könnyebb volt a távozás.

Nagyon szép nap volt, amit együtt éltünk át, és amire sokáig emlékezni fogunk.

A képekből összeállítottunk egy kis videót: http://www.youtube.com/watch?v=Hv61sYroALM&feature=youtu.be

Köszönettel:

SZKKVSZI Krúdy Gyula Tagintézmény

10. a szakiskolai osztály és a Krúdy-csapat