Lengyel Lajos

Képszerűen előttem van, hogy az 1990-es évek elején, egy székesfehérvári rendezvényen találkoztam először Zsuzsa nénivel, aki Göncz Árpád köztársasági elnök feleségeként, first ladyként részt vett a Speciális Olimpia Nemzeti Játékain és érmeket is átadott a versenyzőknek.
Azonnal megragadt emlékeimben az a pillanat, amikor láttam, hogy Zsuzsa néni rendkívül pozitívan reagálta le a speciális olimpikonok ragaszkodását, szeretetét és tiszteletét. Szívén viselte az emberek sorsát, és nemcsak elfogadta, hanem ölelte és megsimogatta őket is. Az értelmi fogyatékossággal élő emberek különösen szeretetigényesek, és úgy tűnt, mintha Zsuzsa néni azonnal megnyerte volna őket. Érezték az érzelmi kötődést, és nyitottan fogadták őt.
Szerencsém volt rendszeresen kapcsolatban lenni Árpi bácsival és Zsuzsa nénivel is. Gyakran ellátogattam hozzájuk a rezidenciájukra, mert ők is rendszeresen érdeklődtek a speciális olimpikonok és a megváltozott munkaképességű dolgozók munkája, kultúrája és sportélete iránt. Rendszeresen beszámoltam nekik tapasztalataimról,
amikor olyan eseményeken vettem részt, ahol értelmi fogyatékossággal élő emberek voltak. Az akadálymentesítés és a társadalmi elfogadás számukra még nehezebb volt akkoriban. Elsőként Zsuzsa néni és Árpi bácsi segítették elő a társadalmi megértésüket és elfogadásukat. Együtt munkálkodtak azért, hogy megszűnjenek a nagy intézetek, és az értelmi fogyatékossággal élő emberek egyenlő jogokkal élhessenek.

Zsuzsa néni olyan személy volt, akinek megjelenése, nyugodt beszédstílusa és felkészültsége példaként szolgált. Amikor valakivel beszélt, nem érezte az ember, hogy az ország első asszonyával van szemben.
Kedvesen és közvetlenül fordult az emberekhez, és képes volt megérteni és olvasni gondolataikat.
Empatikus kérdéseivel az emberekhez közel engedte magát, függetlenül attól, hogy hivatalban voltak vagy sem. Nem tett különbséget az emberek között, mindenkivel egyenlően bánt.

Zsuzsa néni nem hozta felszínre saját problémáit, hanem inkább a saját tapasztalatai alapján igyekezett segíteni másoknak. Érdeklődő ember volt minden szinten, otthon volt a sportban, kultúrában, társadalmi
életben, és személyes kapcsolatban állt az értelmi fogyatékossággal élő emberekkel és hozzátartozóikkal. Nemcsak szavakban, de tettekben is kifejezte az elkötelezettségét irántuk.
Zsuzsa néni nagy tisztelettel viseltetett Árpi bácsi iránt, aki akkor az ország első embere volt. Támogatta őt és az államfői tevékenységét, mindent megtettek azért, hogy megfelelő háttértámogatásban részesüljön.
Ebben a tíz évben együtt dolgoztak és jól kezelték a kihívásokat.

Egy történetet hadd osszak meg. Friderikusz Sándor készített egy műsort Zsuzsa nénivel, és szerencsém volt, hogy részt vehettem a produkcióban.

Élő adásban Friderikusz egy majdnem szemtelen kérdést tett fel Zsuzsa néninek, arra vonatkozóan, hogy hogyan tudják kezelni például egy családi séta közben a testőrök jelenlétét.
„Két oldalról közrefogjuk és úgy viselkedünk velük, mintha a gyerekeink lennének." Hangzott Zsuzsa néni válasza.

Zsuzsa néni embersége, empátiája és hozzáállása az értelmi fogyatékossággal élő emberek iránt egy életen át kitartott. Az ő segítségükkel és támogatásukkal az értelmi fogyatékossággal élő emberek helyzete előrelépést ért el Magyarországon. Zsuzsa néni és Árpi bácsi együtt segítették megnyitni a nagy intézetek kapuit és elősegítették a társadalmi elfogadásukat.

 

Göncz Árpádné | Visszaemlékezések | Emlékév eseményei | Emlékképek | Emlékképek videón