Kalmár Judit

„Őt én egy-a szó jó értelmében véve- nagyon egyszerű, tele szeretettel lévő emberként ismertem meg, akinek a szépsége a belső jóságából fakad- ezt később, amikor személyesen megismerkedtünk, nagyon sokkal meg tudtam szorozni…”

„Zsuzsa nénivel nem lehetett felületesen beszélni, ami a szívén volt, azt kimondta.”

Árpi bácsi és Zsuzsa néni számomra etalonok voltak, mind a megjelenésük és a tevékenységük. Ahogy hallottam, a Kézenfogva Alapítvány is úgy alakult meg, hogy megnézték, hogy hol van az ellátórendszerben lyuk, kik azok, akik alig kapnak valamilyen segítséget- ezért választották a súlyosan értelmi fogyatékos csoportot. Személyesen rendezvényen találkoztam vele először, ahol a két halmozottan sérült gyermekemmel jelentem meg. Fantasztikus volt, amilyen nagyszülői szeretettel beszéltek fogyatékos „barátainkról” (ahogyan Zsuzsa néni nevezte őket)- ebben nem volt leereszkedés, hanem a belülről jövő tiszta szeretet. Őt én egy-a szó jó értelmében véve- nagyon egyszerű, szeretettel telt emberként ismertem meg, akinek a szépsége a belső jóságából fakadt- ezt később, amikor személyesen megismerkedtünk, nagyon sokkal meg tudtam szorozni…
Amikor az Alapítványhoz kerültem, előzetesen nem tudtam, hogy ő bejár az Alapítványhoz. Meglepődtem, amikor az első hétfői team-ülésünkön egyszer csak megjelent, leült, meghallgatta a kollégák beszámolóját, együtt örült a sikereinknek, együtt gondolkodott velünk. Később sokat beszélgettünk a családunkról, az életünkről. Egyszer helyette mentem le Nyíregyházára érintett szülőkhöz, hogy képviseljem őt, és küldött velem egy levelet, amit felolvastam. Itt megtapasztaltam, hogy mások is így éreznek Zsuzsa néni iránt, mint én, ugyanúgy csodálják és szeretik. A levél is szívhez szóló, a probléma megoldására fókuszáló volt, mint beszédei.
Nekünk egyszer segített abban, hogy a gépkocsi vásárláshoz kapjunk állami támogatást- ezt olyan csendben és hatékonyan tette, ami példaértékű volt. Az egyéneken kívül a családokat támogató civil szervezeteket is segítette, felhasználva a kapcsolatait- már a hozzáállásával erőt, hitet adva az embereknek. Hívő lélek volt. Az Alapítványhoz levélben sok érintett kért segítséget, ezeket egy kollégánk kezelte, de sokszor Zsuzsa néni is elolvasta, és akin tudott, segített. Szerintem a magánvagyonából is sokakat támogatott. Amikor már ne tudott bejárni az Alapítványhoz, még évekig jöttek a levelek, sokszor személyesen Zsuzsa néninek címezve.
Kíváncsi volt arra, hogy miként élünk. A munkahelyen általában nincs idő az emberi kapcsolatok komoly ápolására, Zsuzsa néninél azonban élők voltak a kapcsolatok. Nemcsak megkérdezte, hogy „Hogy vagy?”, hanem kíváncsi is volt rá. Ha valakinek magánéleti problémai voltak, nagyon ügyesen és finoman mondta el, mi a véleménye.
Különösen közel állta szívéhez a FECSKE Szolgálat, amely halmozottan sérült embereket otthonukban gondozó családoknak nyújt időleges felügyeletet, illetve az a program, ami holland segítséggel hozott létre civil fenntartású lakóotthonokat- ez otthonok jó részében jártam. A felnőtt fogyatékos emberek ellátása ekkoriban még nagyobb hiányterület volt, mint ma- ennek úttörője volt Zsuzsa néni és a Kézenfogva Alapítvány.
Volt egy megrendítő beszélgetésünk, amikor már Árpi bácsi gyengélkedett. Azt mondta, most már érti, hogy maradnak el a barátok ilyen helyzetben. Milyen rossz megélni azt, ha még az elején telefonált is valaki, nem mertek kérdezni, feljönni, látogatni. Az egy fontos dolog, hogy ott merjek lenni, ha baj van, tudjak hallgatni, és ne engedjem el a bajban lévő kezét. Ezt én is megéltem a gyermekeim kapcsán.
A Kézenfogva Alapítvány dolgozóiban nagyon becsültem, hogy akkor is rendszeresen meglátogatták, amikor ő már nem mozdult ki otthonról, beszámoltak az eredményekről, mert ezekre mindvégig kíváncsi volt.
Zsuzsa nénivel nem lehetett felületesen beszélni, ami a szívén volt, azt kimondta.
Kevés ember volt az életemben, akit ennyire tisztelek, becsülök, szeretek- a mai napig szeretem, nekem még mindig itt van…