Az autizmusról kicsit másképp
Ma hazánkban becslések szerint körülbelül 100.000 autista él, azaz közel minden századik emberből egy érintett. Sok weboldalon tájékozódhatunk erről a fogyatékossági típusról, de mi most három olyan blogot ajánlunk, ahonnan egy kicsit más megközelítésből kaphatunk információkat.
Mindhárom oldalon személyes érintettségből fakadóan születnek a posztok: mindegyiket egy-egy édesanya írja, aki autista gyermeket/gyermekeket nevel.
Rengeteg hasznos információt, érdekes posztokat, néha vidám, olykor szívbemarkoló bejegyzéseket olvashatunk az alábbi blogokon, melyeket ajánlunk figyelmükbe!
Ízelítőül:
„Ha Zalánnal beszélsz, most már 7 éves, és elég jól kommunikál, érthetően beszél, bár sajátosan használja a ragozást, és az r hang még nem mindig van meg, de vele,igazán jót lehet beszélgetni már.Megvan mindenről a véleménye, ebben nem tér el egy átlagos 7 évestől..Csak kicsit másképp..
Mert...és mert..az autista gyerekek vizuális megértése, és vizuális kommunikációja sokkal jobb mint a verbális (szóbeli), sőt úgy fordítja le az agya amit mondasz neki, ahogy te azt kimondod, ergo vigyázz mit mondasz, mert félreérti, és nem érti mit mondasz..Szlenget pl. abszolút ne használj, mert csak bután fog rád vigyorogni.Vegyük ezt: Süt a nap.. Neked mit jelent????...na neki nem..Neked mit jelent a süt?? hát..ugye???
Hogy megértsd..Anya a nap nem süt, hanem világít..Mert ha sütne,akkor minden nap palacsintát ehetnék....Te jó úr ég...Akkor esett le..Igen a nap világít, azért van világos,ergo a nap fényt ad...Azóta nálunk a nap fényt ad..és milyen igaza van..”
„Elég sok riportban elmondtam már, hogy honnan indultunk autizmussal kapcsolatban. 3 éves volt, mikor láttam az Esőember filmet. Órákig bőgtem, mert ekkorra már Szoni az összes meséjét monoton stílusban visszamondta, rohama volt mindentől ami hirtelen változást hozott a napjában, a legszenzitívebb időszaka volt szerintem az életének. Baromira válogatós lett az étkezésben, színre, szagra, állagra szelektált. És ahogy végignéztem Raymond történetét....először persze elkezdtem nyugtatni magam, hogy ááá. Baromság, rémeket látok. Ez csak véletlen hasonlóság, de napokig tartó kattogás után sem tudtam ezen továbblépni. Elkezdtem neten olvasgatni, nézelődni, így jutottam el a Vadaskert honlapjára, ahol időpontot is kértem.”
"Nagyon sokszor furcsán viselkedik, csak ül és rázza a lábát, vagy sokszor játszik a kezével. Sokszor beleüti a fejét dolgokba, vagy az arcával beleugrik a kanapéba és olyankor anya rászól, de elfelejti és megint megcsinálja. Sok dologtól fél, nagyon meg tud ijedni mindentől és fél kimenni a szobából. - 7,5 évesen írta ezt a nagyobbik gyerekünk autista kisöccséről. Először terápiás céllal kezdtem el írni, azután egyre több olvasója lett és ezért nemrégiben úgy döntöttünk, hogy kapjon külön helyet.
Szeretném, hogyha minél többen megismernék az autizmust, hogyha a társadalom elfogadóbb lenne ezzel az állapottal szemben. Szeretném megmutatni, hogy hogyan változnak meg egy család mindennapjai, ha az egyik kisgyerekről kiderül, hogy autista? Milyen segítség kell neki az iskolában, a közösségben? Mit éreznek a családtagok, hogyan dolgozzák fel a változásokat?”