dr. Suller Attiláné

• Hogyan jellemeznéd Zsuzsa nénit olyasvalakinek, aki nem ismerhette őt?

Közvetlen, emberbarát, sugárzott róla a szeretet, odafigyelés

• Hogyan találkoztatok, honnan ismered Zsuzsa nénit?
Gönczné Zsuzsa nénivel az első találkozásom 1994. augusztus 28-30. Lillafüreden és ezt követően a Debreceni Kossuth Egyetemen történt. Én akkoriban a SOFT Alapítványnál dolgoztam. A Családsegítő központot hoztam létre, majd vezettem. A társadalom fogyatékosokkal kapcsolatos szemléletének megváltoztatása kiemelt célja volt a SOFT Alapítványnak. Nemzetközi segítséggel elsőként végzett országos családfelmérést Magyarországon 1994-95-BEN SPECIÁLIS SZÜKSÉGLETŰ GYERMEKEKET NEVELŐ CSALÁDOK KÖRÉBEN. Ennek összefoglalására szervezett Lillafüreden, majd Debrecenben szakmai családi konferenciát Zsuzsa néni fővédnökségével és részvételével.
A konferencia a célja az volt, hogy megismerjük a fogyatékossággal élő gyermekeket, fiatalokat, felnőtteket nevelő szülők családtagok szükségleteit, vágyaikat, problémáikat. A szülők elmondták mi hiányzik Magyarországon és Gönczné Zsuzsa néni segítségivel megindult az átalakítás folyamata. Megtiszteltetés számomra, hogy ebben a munkában én is tevőlegesen vehettem részt.

Második találkozásom már a Debreceni Egészségügyi Gyermekotthonban volt. A Böszörményi úti Intézetben akkor 230 súlyos, halmozottan fogyatékossággal élő kisgyermek, felnőtt élt. Az intézet vezetője alapító tagja volt a SOFT Alapítványnak, így elsőként kapcsolódott be a „monstrumintézmény” a reformkísérletekbe.
Zsuzsa néni több alkalommal látogatott el ide, találkozott az akkor igazgatónővel Dr Kovács Enikővel és Barbóczné Katival, akik a fejlesztés, oktatás, az intézményi ellátás átalakítását tekintették élethivatásuknak. Zsuzsa néni nagy figyelemmel és szeretettel fordult a gyerekekhez: megnézte, hogyan készülnek a műhelyben a termékek, beszélgetett a fogyatékossággal élőkkel.

Segítség azoknak, akik még kérni sem tudnak – ez volt Göncz Árpádné, Göntér Mária Zsuzsanna – Zsuzsa néni – jelmondata
Nekünk óriási lépést jelentett Zsuzsa néni segítsége 1. fotó ahol Zsuzsa néni nézi Rudi fizetéspapírját

A Fény Felé Alapítvány 1998-tól kapcsolódott be a Kézenfogva Alapítvány által indult “Fészek” programba. 1999. nyarán Dr. Göncz Árpádné, Zsuzsa néni támogatásával megvásároltunk a Debrecen Böszörményi u. 119. szám alatt található lakást. 3,5mFt-ot fizettünk ki a lakásért, 800eFt-ot nyertünk a Soros Alapítványtól átalakításra, berendezési tárgyakra – ennyi volt a Fény Felé Alapítvány akkori vagyona.
Az átalakítást a Gyermekotthon dolgozói végezték önkéntes munkában. A Polgár program részeként megkezdtük a debreceni Egészségügyi Gyermekotthon gondozottai közül a lakók kiválasztását, felkészítését az önálló életre. Ebben a szociális önállóságot fejlesztő programban 22 főt vontunk be. Közülük választottuk ki az első lakókat Ők is részt vettek a felújításban, a szükséges berendezések vásárlásban. 1999. november 1-től ideiglenes engedélyt kaptunk Fogyatékosok Gondozóháza működtetésére.
Kimondhatatlan öröm volt számunkra, hogy Zsuzsa néni személyesen vett részt a megnyitó ünnepségünkön. Csendben, szerényen – nem volt sajtó kivonulás, média csínadatra. Jött – elbeszélgetett a szülőkkel, megcsodálta új lakóinkat, szobáikat, az általuk készített termékeket. megköszönte, hogy sikerült a lehetetlen és valóban oda ment a Kézenfogva Alapítvány támogatása, ahová szánta. A Gondozóház ablakából a nagy intézet udvarára látott és valószínűleg büszke volt arra, hogy segítségével és munkája révén megtörtént a „kitagolás” első lépése
Milyen büszke lenne, ha látná hogy a kezdeti támogatása segítségével civil szervezetként 24 év alatt két támogatott lakhatást, nappali ellátást, foglalkoztató műhelyeket, üzletet hozott létre alapítványunk, több száz fogyatékossággal élő személy életét tettük szebbé, élhetőbbé.

• Mit tiszteltél, szerettél benne?
Az, hogy Magyarországon lettek lakóotthonok, az hogy voltak képzések, szakmai programok, hogy lett kitagolás, annak mind-mind kezdeményezője volt Gönczné Zsuzsa. Számomra ő örök példakép: szerénysége, odafigyelése a körülötte élőkre, segítőkészsége, embersége.