|
Drága Zsuzsa Néni!
Ez lesz az utolsó beszámolóm, amit évről évre írtam Neked, hogy személyedbe, a támogatásodba kapaszkodva képes legyek ugyanolyan energiával folytatni, mint a kezdetek kezdetén. A Neked írt levelekre mindig volt reakció Tőled; együtt örültél velünk a sikereknek és kérés nélkül is segítettél a problémák megoldásában. Mára megtanultunk egyedül is boldogulni, de nem mindig könnyű.
Képzeld nincs nap, hogy ne emlegetnénk fel itt a Down alapítványban a hőskort. Hogy milyen más volt, hogy mennyi remény és pozitív hajtóerő működött a civil szociális szolgáltatók hőskorában, aminek Te meghatározója, főszereplője voltál. Az önzetlen támogatás olyan természetes módját mutattad, ami szép lassan kikopik a világból és nehéz utánozni. De emlékeinkben fontos helyen szerepel és remélhetőleg sikerült valamennyit átörökíteni.
Ebben a hónapban holland szociális munkás hallgatók jöttek hozzánk szakmai látogatásra; csodálkozva nyugtázták, hogy azt a sok újdonságot, amiről beszéltem és amit megmutattam nekik,, nagyrészt náluk Hollandiában tanultuk. Azokon a hollandiai tanulmányutakon és tanfolyamokon, melyek a Te kapcsolataidnak, a First Lady kapcsolatainak köszönhetően váltak valóra. Mert Te a kapcsolataidat – királyi családokkal, államfőkkel, befolyásos személyekkel – azonnal a sérült emberek ügyének elősegítésére konvertáltad.
A minap az orvosi egyetemmel közös képzésünk keretében ellátogattak hozzánk a tanszékvezető és kollégái. A Sarokházban volt a találkozó, ahol megkerülhetetlen a ház, az első lakóotthonok létrejöttének története, mely szintén a Te kezdeményezésedre és közbenjárásod révén valósulhatott meg. Valami új, egy olyan szolgáltatásforma, ami korábban nem létezett. Amit minden szülő vizionált, aki emberi életet szánt fogyatékos hozzátartozójának. Ami a szakembereknek is újdonság volt Magyarországon.
Drága, Zsuzsa Néni, mennyire mások voltak azok az idők, amikor a nagy lelkesedés mellé remény és biztonság adódott. És ez Neked volt köszönhető. Mert ott állt mögöttünk Zsuzsa Néni, aki garanciát jelentett és kérés nélkül is segítette azt a hihetetlenül erős akaratot, ami a most is működő civil szféra megalapozását jelentette.
A Bethesda Kórház által felkarolt Down Ambulancia történetében is kulcsfontosságú az akkori igazgató, Dizseri Tamás Hozzád fűződő barátsága. Kiálltál a Down-szidrómás babákért, kiálltál a Down Alapítványért és a többi kezdő szervezetért, akiknek a nagy akaráson kívül nem sok esélyük volt, de Veled a hátuk mögött módjukban állt megerősödni.
Alig van olyan tevékenység itt a Down Alapítványban, aminél nem mondható el, hogy a 'Zsuzsa Néni bábáskodott a világra jötténél'. Az első átmeneti otthon, a Down ambulancia, a korai fejlesztő, a Sarokház lakotthon, a budai foglalkoztatási centrum hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Gyakran állítalak példaképül magam elé, mint olyasvalaki, aki megértve a sérült emberek problémáit, és felismerve a saját és az ország lehetőségeit önzetlenül próbáltad siettetni a fejlődést, a szakmai megoldásokat a sérült gyereket és a családot szolgáló új rendszerben, elültetni a modern szociális munka alapjait, hogy soha többé ne kelljen valakinek a fogyatékossága miatt szegregáltan és kiszolgáltatottan élni. A pozíciódat, a lehetőségeidet maximálisan kihasználtad a pozitív változás érdekében. És ez olyan masszívra sikerült, hogy a mai napig is kitart. Minden kisebb és nagyobb civil szervezetben ott van egy darab a Te lelkületedből, ott lebeg a Te példád, hogy hogyan kell tenni másokért, hogyan kell dolgozni az elesettekért, a gyengékért, hogy végül a világ olyan legyen, ahol nekik is helyük van.
Kedves Zsuzsa Néni, szeretettel és hálával gondolok Rád akkor is, ha már nem írok. Nagyon hiányzol!
Gruiz Katalin, Down Alapítvány
| |
