1. Hogyan jellemeznéd Zsuzsa nénit olyasvalakinek, aki nem ismerhette őt?
Nyugodt, optimista, kedves, közvetlen személyiség volt. Együttérzéssel beszélt minden hozzáfordulóval. Olyan volt, aki mindig a megoldásokat kereste, és sosem a kifogásokat. Ritkán találkozom ilyen hozzáállással.
2. Hogyan találkoztatok, honnan ismered Zsuzsa nénit?
A '90-es évek végén, állásinterjún találkoztam vele először, amikor az Alapítvány családsegítő munkatársat keresett - Csobay Miklósné, pszichológus utódját. A következő héttől már dolgozhattam is. Zsuzsa néni a szociális munka "tanárom" is lett, a gyakorlatban. Megtisztelő és egyben nagy felelősséggel járó feladat volt a neki szóló levelekre, az Ő megbízásából válaszolni. A kilátástalan helyzetekben lévő családoknak reményt adni, kisebb-nagyobb adományokkal "tűzoltó munkát" végezni.
3. Mit tiszteltél, szerettél benne?
Az emberséges, együttérző odafordulást. Empátiát, alázatot, tiszteletet, türelmet: legyen szó akár kiszolgáltatott fogyatékos emberről, vagy akár nagyhatalmú (kifogás-kereső) politikusról.
Sosem leereszkedve fordult a fogyatékos gyermekek, emberek és a róluk gondoskodók felé, hanem egyerangú emberként beszélt velük, velünk.
4. Ha Zsuzsa nénire gondolsz, milyen kép ugrik be először?
Ami hiányzik is: a mosolya, ami mögül mindig sugárzott a megértés, hit, türelem, együttérzés és a remény.
A világos, csupa ablakos nappalijukban, a csendes, közvetlen beszélgetések.
A közös családlátogatások.
Fáradhatatlanul adott és adott.
A vigasza, hogy miként érdemes hinni abban, hogy a fogyatékos emberek és családjaik jövőjéért csak közös felelősségvállalással tehetünk. A „fertőző” hite, hogy erre előbb-utóbb megérik a társadalom.
A megértése, amit rajta kívül csak fogyatékos gyermeket gondozó (érintett) szülőktől tapasztaltam.
Hálával gondolok rá.
5. Mi volt a szava járása, rá jellemző mondat, kifejezés?
Nem emlékszem szava járására. Ő többet adott a gesztusaival, tetteivel, mint ami szavakba sűríthető. Pozitívan állt minden kétségbeesett hozzáforduló szülőhöz és már a jelenléte megnyugvást adott. Vele a szavakon túl is lehetett "beszélni".
6. Mi volt a kedvenc hobbija/süteménye/színe/dala/festménye?
Nem tudom felidézni ezeket, azt tudom, hogy bármit kapott, mindent megosztott másokkal, velünk is. Magával ragadóan lelkesedett és lelkesített. (Ha például művészeti rendezvény vendége volt, vagy ha egy újabb lakóotthont nyitott meg.)
| |
