SAJTÓKÖZLEMÉNY

„Automatikus hátrány: értelmi fogyatékosnak születni!”

Budapest, 2008-10-07. Magyarországon még sosem készült átfogó vizsgálat az értelmi fogyatékos népességről. 2006-ban a Kézenfogva Alapítvány vállalkozott arra, hogy elkészítsen egy olyan kutatást, amely vizsgálja az értelmi fogyatékos emberek helyzetét, életkörülményeit, speciális szükségleteit és a számukra biztosított szociális, egészségügyi, gyógypedagógiai és rehabilitációs ellátásokhoz való hozzáférést.
A két éven át tartó, minden területet feltérképező kutatás megdöbbentő eredményekkel szembesít.

Ma Magyarországon közel 80 000 értelmi sérült ember él. Az őket gondozó szakembereket és a családtagjaikat is figyelembe véve megközelítőleg 400 000 emberre hat valamilyen formában az értelmi sérült személyeket érintő hátrányos megkülönböztetés.

A családok helyzete

Csupán minden negyedik értelmi fogyatékos ember kerül intézeti körülmények közé, többségük a saját családjában él. A gyermek (később a felnőtt) folyamatos felügyelete, gondozása miatt az egyik szülő általában feladja korábbi munkáját, másik szülő vagy nincs, vagy neki is nehezített a munkavállalása, ennek következtében a fogyatékos emberek csaknem fele (41%) olyan családban él, ahol senki sem dolgozik. Az ápolási díj lehetőségével a családok negyede kb. 12 ezer család él, közülük kb. 6000 családnak ez az egyetlen stabil bevétele. Nem meglepő, hogy ezeknek a családoknak a legégetőbb problémája a szegénység: négy családból három a létminimum alatti jövedelemből él. Az ápolási díj (a nyugdíjminimum 130%-a, jelenleg: 37 050 Ft) mellett a családok fogyatékossági támogatást (18 ezer Ft), az értelmi fogyatékos felnőttek rokkantsági járadékot (27 ezer Ft) is igényelhetnek, a családok csaknem fele azonban semmilyen anyagi támogatást nem kap.
Az anyagi ellehetetlenülés mellett a családok bezártsága, a szakemberekhez, szolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézsége továbbra is komoly gondot jelent. Évtizedek óta megoldatlan a napközbeni elhelyezés problémája: fogyatékosok nappali intézménye 70 településen működik az országban mintegy 2500 férőhellyel.
A támogató szolgálatok száma 2003 óta ugrásszerűen emelkedett, így 2006-ban már közel 800 településen 9153 fő részesült ebben az ellátásban. Jelenleg azonban a szolgáltatást kivették a kötelező önkormányzati feladatok köréből, így a jelenlegi – még mindig alacsony szintű – hozzáférés nemhogy emelkedni nem fog, hanem a már működő szolgáltatásokat várhatóan megszüntetik az önkormányzatok.
A családok élete szempontjából talán az anyagiaknál is fontosabb a társadalomból való kirekesztődés problémája. A mindennapi élet legegyszerűbb mozzanatai is nehézséget okozhatnak a családnak, segítő kapcsolatok hiányában akár egy bevásárlás, egy nátha kezelése, vagy a szomszéd utcába való eljutás is leküzdhetetlen akadályokat jelenthet. Megengedhetetlen, hogy az értelmi fogyatékos emberek családjainak egynegyede magára hagyottan küzd mindennapi problémáival (vagy legalábbis úgy érzi, hogy semmilyen segítségre nem számíthat).

A munkavállalás akadályai

Hazánkban az aktív korú értelmi fogyatékos emberek 9%-a dolgozik, ami messze elmarad az uniós országok átlagától. A mintegy 6000 munkavállalónak csak egy töredéke (6-800 fő) tud elhelyezkedni a nyílt munkaerőpiacon, a többség szociális foglalkoztatókban vagy intézeti keretek között dolgozik.
A ma nem dolgozó értelmi fogyatékos felnőttek harmada szívesen vállalna munkát, elhelyezkedésüket mégis számos tényező nehezíti. Kutatásunk adatai szerint az értelmi fogyatékos felnőttek mintegy harmada dolgozott élete során, úgy tűnik 3 munkavállalóból 2 esetében ez a kísérlet kudarccal végződött. A munkavállalás sikertelenségében bizonyosan szerepet játszik, hogy a fogyatékos emberek által megszerezhető munkajövedelem átlaga (2007-ben 31 ezer Ft) alacsonyabb, mint a rokkantsági nyugdíj vagy a járadék összege.
Az elhelyezkedést nagyon megnehezíti, hogy az értelmi fogyatékos emberek nem rendelkeznek a munkaerőpiacon eladható szakképzettséggel. ¾ részüknek semmilyen szakképzettsége nincs, a képzettek túlnyomó többsége olyan (ún. készségfejlesztő szakiskolai) képzésben részesült, ami nem ad az Országos Képzési Jegyzékben szereplő képesítést.
A munkavállalás akadályai között szerepel továbbá a munkalehetőség hiánya, a bejárás megoldhatatlansága, a diszkrimináció és a támogató lehetőségek hiánya.
A munkavállalást akadályozza még az a tény is, hogy az értelmi fogyatékos felnőttek jelentős része korlátozott cselekvőképességű, ami megnehezíti, illetve lehetetlenné teszi, hogy a munkáltató munkaszerződést köthessen vele.
A manapság egyre erőteljesebbé váló politikai, szociálpolitikai ideológia a lehetőségek bővítése helyett a szankcionálás erősítésével igyekszik növelni a foglalkoztatottság mértékét. A rokkantsági járadék szabályozásának változtatására irányuló törekvések számos esetben veszélyeztetik az értelmi fogyatékos emberek támogatáshoz jutását.

Intézeti lét

A felmérés adatai lehangoló képet mutatnak az intézetben élő értelmi fogyatékos emberek helyzetéről. Négyből legalább egy középsúlyos vagy súlyos fokban értelmi sérült embert érint az intézeti elhelyezés már viszonylag fiatal korban. Az intézeti populációnak továbbra is jelentős az „utánpótlása” a gyermekek között. Sok család az egyéb lehetőségek, közösségi alapú szolgáltatások hiánya miatt kénytelen intézetbe adni gyermekét, különösen akkor, ha az anyának munkát kell vállalnia a család megélhetése miatt. Az intézetek zsúfoltak, az ott élők jellemzően sokadmagukkal kénytelenek egy szobában élni. Az intézeti lakók jelentős része képes bizonyos szintű önellátásra és nem szorul 24-órás felügyeletre, ápolásra.
Ellátásuk megoldható lenne másmilyen keretek között is, de a jelenlegi ellátórendszerben a nagy létszámú intézeteknek gyakorlatilag nincs alternatívája. Az intézetben élők külső kapcsolatai szegényesek, elsősorban a szülőkkel való alkalmanként kapcsolattartásra korlátozódnak. Az intézeti élet rutinja nem teszi lehetővé személyre szabott ellátás biztosítását, az ellátottak számára a leginkább hétköznapi helyzetekben sem adatik meg a választás lehetősége, így nagy részük arról sem dönthet önállóan, hogy milyen ruhát viseljen, hogy rendezze be a szobáját vagy mikor keljen és feküdjön le.

További információ:
Baráth Andrea
kommunikációs vezető
Kézenfogva Alapítvány
tel: 215-5213, 06 30 274-4414
e-mail: barath.andrea@kezenfogva.hu